Bencs Zoltánnak hívnak, egy vagyok azok közül akik rendszeres látogatói a minden évben megrendezésre kerülő vízünnepnek a víz világnapjának. Már közel húsz éve hallgatom a jobbnál jobb szakmai előadásokat. A víz napján, a víz születésnapján a víz fontos élettani szociológiai hatásait boncolgatjuk és a nagy elődöket említjük. Elgondolkodtam azon, hogyha egy fiatal társaság ünnepli meg egyik tagját néhány perc után egészen másról beszélnek, vagy legalább is a múlt felidézését követően hosszú-hosszú órákon át a terveket a jövő lehetőségeit vesézik ki. Az a születésnap, amikor az ünnepelt eredményeit jelentőssé nőtt korát, korához képesti állapotát dicsérjük, azaz ünnepség már egy szomorú elmúlás előhírnöke. Úgy hogy engedjék meg, hogy én had beszéljek tervekről, víziókrol, remélem lehetőségekrő. A fölkérést a Magyar Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Szervezetétől kaptam ahol negyven egynéhányad magammal én is tag vagyok. Ma már nem vagyunk sokan a vízhez kötődő tudományok társadalmi szervezetben, csak néhány megszállott, vagy inkább optimista akik hisznek az ilyen fajta társadalmi platform, polgári kezdeményezés erejében. És ha azt is elárulom, hogy a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál dolgozom akkor az elhivatottság talán egyértelmű. Engedjék meg, hogy bizonyítsam hogy a tagságnak nőnie kéne, mert a vízhez kötődő tudományok jelentős számúak és ebből adódón a művelőik sincsenek kevesen. Egy kicsit had próbálkozzam történelemmel, aztán nyelvészkedéssel majd kémiával, jogtudománnyal, talán egy kis vízépítéssel, környezet védelemmel, irodalommal és jövőkutatással, remélem nem scifi-vel. Az előadás témájaként "Zöld folyosó a Kapos völgyében" címet kaptam. Had kezdjem a lendő zöldfolyosó kapujával illetve annak múltjával. Kaposvár területe az Árpád-korban Somogy, azaz Symyg vármegyéhez tartozott. A honfoglalás előtt több nép is megfordult erre: többek között avarok a 800-as években, s a 9. században keleti frankok (bajorok) foglalták el ezt a vidéket hosszabb időre. Viszont a Frank birodalom ezen területe csak peremterület volt, így a Kapos völgyében is torlaszok voltak a határon húzódó erődítmény rendszer részeként. 895-ben elindult a honfoglalás, habár a magyarok ekkor még csak a Dunáig nyomultak előre. A mai Somogyban ekkor a frank-morva harcok eredményeként a települések nagy része elpusztult. 899-900-ban magyar had egy itáliai bevásárló körútról visszatérve csekély ellenállásba ütközve elfoglalta Pannóniát. Az itteni szlávság kénytelen volt beilleszkedni a magyarok által átalakított és átnevezett új település rendszerbe, de a Zselic és Gerzence patak ősi szláv elnevezés, ezeket a neveket a magyarok kivételesen nem változtatták meg. 10. század első felére tehető a magyar eredetű Kapos név "Kopus" kialakulása is, amely a kapu szó -s képzős származéka, utalva itt a határvidéken és közelében emelt gyepű torlaszokra. Kaposvár területének első időszaka Árpád fiai és unokáihoz köthető, neveiket a környékbeli települések még ma is őrzik például Tevel, Tormás, Juta, Fajsz. Aztán később egyik legismertebbé vált történelmi személyiség Koppány nevét település és vízfolyás őrzi. Koppány legyőzése után Orci egy német lovag, hadvezér, megkapta Koppány udvarhelyét Kaposvár közelében. Orci lovag nevét is egy vízfolyás őrzi, mindkettőnek ma a kezelője a Vízügyi igazgatóság természetesen nem a jelentős történelmi személyiségek miatt. Ami ekkor a mai Kaposvár területét illeti, Füred falut és Keszit a mai Toponárt várjobbágyok lakták. Udvari szolgálónépek éltek Dadán ma tanya Kaposvár közelében és Kecelen ma városrész, Ácsok laktak Taszáron. Jóval később, a Zsigmond korban a hegyi vár helyébe egy korszerű új várat építettek a Kapos folyó partján. Ezt 1403-ban Ropolyújvárnak majd a század közepétől Kaposújvárnak nevezték. Mindez elvezetett egy újabb fejlődési ponthoz, s jóval később Kaposvár mezőváros kialakulásához. A történelmi visszatekintés után egy kicsit a vízről. A tudományban, de sokszor a művészetekben is tapasztaljuk, hogy a legegyszerűbb a legszebb a legtökéletesebb. Ilyen csoda a vízmolekula, a létező legegyszerűbb és legkisebb asszimetrikus molekula, 16-os tömegszámú oxigén atomhoz két egymással 105 fokos szöget bezáró 1-es tömegszámú hidrogén atom kapcsolódik. Liliputi mérete 10 a -10.-en méter nagyságrendű mégis tulajdonságai ennek ellenére tavak, folyók, vízgyűjtők kontinensek és a földgolyó sorsát befolyásolják. A víz hiány vagy épp a víz többlet a hír értékű, és ez az a két állapot, ami a mi szakmánkat elismerté vagy nem elismerté, de mindenképpen szükségszerűvé teszi, mert mindenki használja a vizet. Egy kis jogászkodás. A vízhasználók azok a jogi személyek, amelyek megfelelő hatósági eljárás során szerzett vízjogi engedély alapján jogosultak meghatározott mennyiségű és minőségű víznek a vízkészletből való kivételére, vagy abba való bevezetésére, a vízszint módosítására, vagy mederbeli használatra. A vízhasználók a mennyiségi viszonyokba való beavatkozás mértéke szerint hasznosíthatják a vizet: Így tehát vannak akik a természetes tartózkodási helyéről kiveszik a vizet és azt részben elhasználják és akik vizet kivétel nélkül természetes helyén hasznosítják, és gyakorlatilag semmit nem használnak fel. Ilyen példáúl a hajózás, halászat Én azt gondolom és ezzel be is fejezem a jogi megfogalmazást, hogy van egy harmadik vízhasználó is akit én optikai vízhaszálónak hívok, aki átsuhan a hídon és jól esik ránézni a vízfolyásra, folyóra, aki lemegy a partjára és ott sétál , aki együtt él vele. Persze legyen a víz tiszta. A víz tulajdonságainak összegzésével jellemezzük a vízminőséget, amely általánosságban nem értelmezhető, mindig csak valamilyen vízhasználat szempontjából határozható meg. Gyakorlatilag azt vizsgáljuk, hogy az adott víz valamilyen célra alkalmas-e vagy mennyire alkalmas, és ehhez a víznek olyan tulajdonságait igyekszünk megállapítani, amelyek a kiválasztott cél szempontjából fontosak. A tiszta és szennyezett jelzőkkel az ember a maga szemszögéből ítéli meg a vizet, amely természetesen sem nem jó se nem rossz, hiszen természetes viszonyok között a legmarkánsabb vízszennyezés is csak más mint az előző állapot, az eredetihez képest csupán eltérő körülményeket új helyzetet hoz létre, ami egyes élőlényeknek illetve élőlénycsoportoknak kedvezőtlen, ugyanakkor másoknak éppen, hogy kedvező. Ugyanebből a gondolatból kiindúlva egy meder akkor tiszta, ha a teljes esetleges töltések, támfalak közötti szelvényben a fű rendszeresen kaszált a sás- nád kiírtásra kerűlt és a vízközeli füzek, nyárfák még hajtás korukban lemetszésre kerülnek, és akkor nem tiszta,nem rendezett ha az úgy nevezett ősállapotban van. Természetesen se ez sem az nem okoz megelégedést a vízközeli embereknek és most had haggyam figyelmen kívűl a medreérdességi tényezőt. Ha nem a vízkormányzáshoz kötődő nagyrészt műszaki szépséget akarom említeni akkor, hogy is képzelem a medret? Folyópartról nézve a rövid távolságon belül előforduló élőhelyek változatossága tárul a szemünk elé. Átvágott hordalék töltések, kis homok zátonyok, benyúló fák, öreg farönkök, és nagyobb sziklák alkotnak miniatűr szigeteket a turbulens áramlásban. Közelebbről szemlélve nyilvánvaló, hogy az egyes szerkezeteket a víz sebessége és az aljzat geológiája nagyban meghatározza. A víz csillogva szóródik szét a kavicsos zuhogókon, ami csendes és mély medenceszerű szakaszokkal változik. Árnyékos körülmények között főként a lehulló falevelek színesítik meg a partot. Ugye így képzeljük. Ugy gondolom, hogy ma már nem elég csupán a funkció miatt épitkezni a szocreál építészeti stílus nem mérhető a gótikához. A víz építésben is ma már elvárható hogy a kialakított vizimű a lakókörnyezet része, az optikai vízhasználó öröme, pihenő helye legyen. A Magyar Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Szervezete 2005. október 20-án előadói ülést tartott a fenti címmel "Zöld folyosó a Kapos völgyében". Az előadói ülésen a tagság jelentős létszámmal vett részt és hallgatta meg szakmai és néhány erős érzelemmel átszőtt előadást a víz közelében fellelhető szépségekről és a szakszerű műszaki megoldásokról. Az értékes kiegészítések és hozzászólások igazoltak bennünket az ügy fontosságát illetően. A Hidrológiai Társaság Somogy Megyei Szervezetének Elnöke egy ajánlást fogalmazott meg és terjesztett elő Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalához. Az ajánlásban a Kapos csatorna városi szakaszára vonatkozó szakmai alapelvek rögzítése mellett javasoljuk egy alkotó közösség létrehozását, amelynek munkájában a Magyar Hidrológiai Társaság közreműködne szakértőivel. Meggyőződésem, hogy a Hidrológiai társaság elismertségét hozza magával az ha aktivan vesz részt a környezet építésében természetesen megtartva a társadalmi szervezet jellegét Folyója, vízfolyása, csatornája általában a települések nagy részének van és valljuk be, hogy nem mindenhol szolgálja a pihenést, a kikapcsolódást, nem mindig esik jól ránézni és gyönyörködni benne. Természetesen az elsődleges feladat a nagyvizek kártétel nélküli levezetése,de a közvélemény ezzel csak akkor foglalkozik, amikor a jelentős vízmennyiség megérkezik, akkor senki nem gondol vízimalmokra, csónakázásra, csobogókra. Nekünk magyaroknak van egy Fekete Istvánunk aki talán a legszebben ír vizeinkről erdeinkről. Fekete Edit az író lánya visszaemlékezésében írja:"A Boden-tavon etette a hattyúkat, fényképezte a havasokat, és haza vágyott. Egy délutáni sétánkon a gyorssodrású havasi folyó, az Ache partján kérdeztem: Ugye szép? -Szép - mondta elgondolkodóan, de nem láttad a Kapost…. Hát igen gyönyörű mert a mienk, hívják akár Dunának, Drávának, Pécsi víznek vagy Kaposnak. 1954-ben elkészült a Kapos belterületi szakaszán a súly támfalak terve majd megépítésre került. 1970 augusztus 12-én jelentős árhullám érkezett Kaposvárra. Akkor két napig színelt a vízállás a depónia és a támfalak tetejével. A Bárdi patak vízgyűjtőjére 68 mm csapadék hullott 24 óra alatt. Az összegyülekezést elősegítette, hogy a Bárdi patak rendezésre került és a csapadék akadálytalanul és gyorsan eljutott a Kaposig. A támfalaknál alacsonyabban fekvő városrészben az illegális szennyvíz bekötések miatt a padlóösszefolyóknál kellett védekezni. A sok uszadék miatt fel kellett robbantani egy fahidat. Az árvíz után az illegális szennyvízbekötéseket megszüntették, a szükséges helyeken megemelték a depóniát . 2001 és 2002 között a Dél-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság jelentős mértékű mederbővítéssel rendezte a Kaposvár város alatti szakaszt, elősegítve ezzel az árhullám gyorsabb lefutását a városról. 1970-et követően 35 év telt el, és 2005-ben, szintén augusztusban, most nem 12-én hanem 8-áról 9-ére virradó éjszaka 86-105 mm csapadék hullott. A víz ereje félelmet hozott az emberek szívébe és ismét senki nem gondolt vízimalmokra, csobogókra, meghitt csónakázásra. Háromnegyed évvel később talán ismét beszélhetünk arról, hogy tegyük széppé, lakhatóvá, használhatóvá azt, aminek az elsőrendű funkciója a lakosság értékeinek, magán és közterületek védelme. Kilenc híd van Kaposvár belterületi szakaszán, szívesen írnám azt, hogy ível át, de hát nem. A híd gondolatban az egyik legszebb szó, tele ezernyi jelentéssel, jelképpel. A legtöbb városban a folyókon átívelő hidak önálló műalkotások, ez egy külön szakma vagy művészet. A Kapos-hidak - talán egy kivétellel- csak az út részei, amivel megoldottak egy átkelési problémát. A társaságunk bízik abban hogy lesznek tervezők akik megálmodják és lesz pénz ami engedi megvalósulni az elképzeléseket. A város szégyenlősen lehajtotta a fejét és elfordult a folyótól. A belvárostól egy kőhajításnyira a Kapos partján MÉH telep, üzemek, telephelyek, lakóházak lim-lommal megrakott kertvégei figyelik a vizet. Bizony nem Szajna szeli itt ketté Párizst, de a lehetőség a kezünkbe van. Jó lenne élővé tenni a folyót és most nem azt a néhány megélhetési horgászt képzelem oda, hanem a város legszebb parkját, bicikli útját, sakkozó nyugdíjasokat, ismerkedő fiatalokat, virágot szedő kislányokat és lepkét kergető fiúcskákat, mert lehet így is élni. Nem eltitkolt célunk az , hogy a támfalak, töltések közötti padkás medret is használhatóvá, szebbé tegyük. "Zöld folyosó a Kapos völgyében" és végül még egyszer a cím. Nem tudok jelentős eredményekről beszámolni, a munkát, ami mostanság a megbeszéléseké, a koncepcióké, a szervezkedéseké, csúnya szóval a lobbizásé, azt pedig nem sajnálom úgy, hogy erről sem szólnék, de a közeljövőben talán épp a víz világnapján szívesen számolnék be arról, hogy van zöld folyosó a Kapos völgyében és talán már nem csak a Kapos völgyében. A mi folyónk, folyóink élnek éreznek és várnak, ha keveset foglalkozunk velük megmutatják erejüket. Itt lesznek több száz év múlva is, mi már nem, de megőrizhet valamit, amiről az utódainknak eszébe jut, hogy ebben a vízben mostak fehérre kézzel szőtt vásznakat 1900-ban, itt úsztatta gyerekként fahajóját Fekete István 1910-ben, és talán mi is eszükbe jutunk, ha megérdemeljük
